Az igazi művészet V.

V. Konklúzió

„Te magad légy a változás, amit látni akarsz a világban.”
Mahatma Gandhi

Bár kevesen ismerik még fel, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a társadalom megreformálására tett átfogó, központilag irányított kísérletek elkerülhetetlenül kudarcra vannak ítélve. Példaként vegyük a kommunizmust: az eszme, melyből maga a mozgalom indult, kissé naiv, de alapvetően nem destruktív célzattal született meg. Az elsődleges szempont a társadalmi egyenlőtelenségek kiegyenlítése lett volna, ami önmagában véve nemes elhatározás. Az ideológia azonban felépítésében didaktikus és mesterkélt volt, valamint magában hordozta a különböző társadalmi csoportok elleni agresszió csíráját. Így mikor a gondolatot gyakorlatba ültették át, az eredetileg megváltó céllal megkezdett program kiváló ürügyként szolgált a vérontásra, elnyomásra, korrupcióra és a társadalmi osztályok közötti konfliktus súlyosbodását eredményezte. A diktatórikus rendszer bevezetése a kívánt hatás tökéletes ellentétét vonta maga után.

Ez a sikertelen próbálkozás az elkallódott harmónia helyreállítására mintaként szolgál az utókor számára. Azért történt, hogy belássuk, ez az út nem járható. Az egyensúly megteremtése a társadalomra „felülről” erőltetett intézkedések által a jelek szerint nem megvalósítható. Ugyanakkor az is egyértelműen látszik, hogy az életvitel, amit az emberiség folytat, nem fenntartható, és hogy reformra van szükség.

A David Bohm-től fentebb idézett sorok az On Dialouge (A párbeszédről) című könyvéből származnak, melyet Bohm nem szimplán szociológiai és kommunikációelméleti értekezésnek, hanem a társadalom számára közérthetően megfogalmazott üzenetnek, sőt, felhívásnak szánt. Bohm elképzelése és könyvei alapján ma már több (civilekből álló) csoport is létrejött, melyeknek célja az, hogy gyakorlatban, mikroközösségi szinten teszteljék a hipotézist. Az ő tevékenységük természetesen elengedhetetlen módon a társadalom egészére hatással van bizonyos fokig, így az egyetlen személy által elindított folyamat össztársadalmi kísérletté változik. A kvantumfizikus szerepe korunkban túlmutat a laboratóriumban végzett kísérletek és a szigorúan természettudományos tanulmányok keretein, méghozzá azért, mert a természet működésének olyan területeit tárták és tárják fel, melyek alapjaiban kérdőjelezik meg a valóságról alkotott képünk érvényességét. Ezeket az információkat a többségi társadalom számára is feldolgozhatóvá, tovább gondolhatóvá kell tenni, ez lehet a fejlődés egyik kulcsa.

Ezen ismeretterjesztő kezdeményezések eredményeképp egyre több, a fizikában nem feltétlenül járatos ember hall olyan elméletekről, mint például a holografikus elv. Ez a hipotézis a hologram képek készítési mechanizmusát használja világmodell analógiaként. A hologram készítését az információrögzítés jelenlegi leghatékonyabb és legbiztonságosabb módszereként tartják számon, Gábor Dénes, a feltaláló 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott munkásságáért. A komplex eljárás során lézerfény segítségével készítik el a hologramot a valódi tárgyról. A kész hologram a tökéletes háromdimenziós hatás mellett egy különös tulajdonsággal bír: akár darabokra is törhetjük, a hologram részeinek keresztmetszetében mindig megtaláljuk a tárgy háromdimenziós képét.

A kvantumfizikában használatos holografikus elv tanúsága szerint a rendszer minden egyes eleme tartalmazza a teljes egész összes tulajdonságát. Az ember, mint a társadalom illetve az univerzum viszonylatában létező rész, magában hordozza a kiteljesedés lehetőségét. A legapróbb változás, ami a rész szintjén történik, végiggyűrűzik az egészen, az egész minden egyes elemére hatással van (a köztudatban a jelenség pillangóhatás néven ismert). A hinduizmusban és buddhizmusban ennek a szabályszerűségnek a leírására a „karma” szót használják – az egyén tettei soha nem tűnnek el nyomtalanul, hanem események láncolatát indítják be, melyek végül „körbeérnek” – a folyamat elindítóját sem hagyják érintetlenül. Mivel a tett forrása a gondolat, a változás gyökere is egyéni szinten, a gondolatban keresendő.

Van Gogh holisztikus isten-felfogásának egyik legjellemzőbb megjelenítője a fény, a Nap és a sárga szín. Ezeknek használatával a képeken az emanatív isteni princípium ábrázolására törekszik. Elsősorban ez a vizuális jelkép az, ami a fenti istenképre rímel, de mint tudjuk, amikor elakadt a munkájában, gyakran talált vissza az ihlethez az által, hogy kedvenc festőinek képeit másolta. Ezek a képek sokszor vallásos témájúak, de Van Gogh megközelítésében csodálatos módon újszerű jelentésrétegek kapcsolódnak hozzájuk. Erre legjobb példa a Magvető, mely eredetileg Millet munkája, Van Gogh pedig több változatban is feldolgozta, egyre inkább elszakadva az eredeti kompozíciótól, ugyanakkor egyre közelebb kerülve az ideához. A bibliai történet a magvetőről Krisztus követőinek és tanainak terjedéséről szól. A Van Gogh-i kontextusban azonban ez a figura akár a művész magányosságának metaforája is lehet. A magvető tudja, hogy a legegyszerűbben úgy hozhat létre valamit, ha együttműködik a természettel, amerre jár, szórja a magokat, és türelmesen vár. Vannak, akik úgy gondolják, felesleges erre fecsérelni az időt, ezért megpróbálják különböző biotechnológiai módszerekkel génmanipulált alkatrészekből összetákolni a növényt. Mindezek ellenére léteznek még „hagyományos” magvetők, akik magukban járnak és hintik meggyőződésük magjait. A holografikus elv fontosságát ezzel a képpel lehet legjobban illusztrálni. Egyetlen apró mozdulat, mellyel a földbe ejti a magot, megfelelő idő elteltével a növény kifejlődéséhez vezet (tekintsünk el az agrártechnikai kérdésektől: nyilvánvalóan az igazi mag esetében nem ennyi az egész, a földeket gondozni, ápolni kell, de a metafora szempontjából ez gyakorlatilag irreleváns).

A manapság elterjedt felfogás azt hirdeti, hogy az egyén aprócska, tehetetlen pont a gigantikus világegyetemben, melynek semmiféle befolyása nincs a nálánál nagyobb folyamatokra. Mindez veszélyes illúzió, mely apátiához és érzéketlenséghez vezet. Az egyén viszonyulása a politikához, a közélethez, szenvedő embertársaihoz ennek szellemében változik, reakciója a dacos közöny lesz, világa bezárul. A holografikus elv értelmet, célt adhat a kiüresedett létezésnek, életet lehelhet az elgépiesedett közvélekedésbe. Az üzenet nem bonyolult, a legtöbb ember számára könnyen értelmezhető, és egyre mélyebben tudatosulva őszinte felelősségérzetet ébreszthet.

A művészet legitimitásához ebben az eszmerendszerben nem férhet kétség – a művész az által hat a társadalomra, hogy saját magát váltja meg. Az utolsó ecsetvonással a kép története nem ér véget. Az a misztikus pillanat, mikor a mű a befogadót megérinti, a hullám kezdete. Az igazi művészet az egyén szintjén lép működésbe, mégis globálisan hat. Ez a holisztikus filozófia legjelentősebb pontja, és koncentrált jelentősége. Az ember, mint rész, magában hordozza a kiteljesedés lehetőségét – a kollektív psziché evolúciójának, az emberiség sorsának alakulásáért minden egyes pillanatban mi magunk felelünk, a jövő a saját döntéseink függvénye. A világ azt tükrözi majd vissza, amit most megmutatunk neki.

Idézetek

¹ Bakos Ferenc: Idegen Szavak és Kifejezések Szótára. Akadémia Kiadó, Budapest, 1994.

² Arisztotelész: Metafizika. Lectum Kiadó, Filozófiai kiskönyvtár, Budapest 2002. p 59.

³ Raymo, Chet: When God Is Gone Everything Is Holy. Sorin Books, Notre Dame, Indiana, 2008. (fordítás: a szerző) p. 31.

⁴ Kandinsky, Wassily: Concerning The Spiritual In Art. Dover Publications, Canada, Toronto, Ontario, 1977. (fordítás: a szerző) p. 167.

⁵ Watts, Alan: The Book On The Taboo Against Knowing Who You Are. Vintage Books Edition, 1989. (fordítás: a szerző) p. 34.

⁶ Bohm, David: On Dialouge. London: Routledge, 1966. (fordítás: a szerző) p. 121.

⁷ Van Gogh, Vincent: Letter to Theo (July 1882) Letter to Theo van Gogh from The Hague (21 July 1882). www.vangoghletters.org (fordítás: a szerző)

⁸ Martin Heidegger: Rejtekutak. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. 9-69. ford.: Bacsó Béla p. 120.

⁹ Van Gogh, Vincent: Letter #164 to Theo (c. 21 December 1881), as translated by Mrs. Johanna van Gogh-Bonger, as published in The Complete Letters of Vincent van Gogh (1991) edited by Robert Harrison. (fordítás: a szerző)

Felhasznált irodalom

-Bell, Philip: Van Gogh Painted Perfect Turbulence. / Nature, 2006. július 7.

-Talbot, Michael: The Holographic Universe.

-Walther, Ingo F: Van Gogh. Benedikt Taschen Verlag GmbH Kiadó Kft, Köln, 2000